A nyár varázsa 

  Az utcán sétáltam egy gyönyörű nyári napon, amikor jó meleg van és a nap oly tüzesen ragyogja be a földet, hogy minden mézédes álomba merül.
  Képes lettem volna megállítani az időt. Gondolatban meg is tettem. Láttam, ahogy minden lelassul, majd megáll. A madarak a fákon, néhány kisebb-nagyobb bogár, az emberek az utcán, az autók és a szél. Egyedül csak a nap forró sugarait éreztem a bőrömön. "Mint egy álom" - gondoltam. Mennyi mindent megtettem volna, hogy így maradjon a világ legalább egy kis ideig. Sokáig gondolkoztam azon, hogy elinduljak és újra feléledjen a táj, vagy élvezzem még a nyár varázsát? A tér és az idő egyetlen pillanatba sűrűsödött be, aminek én voltam az egyetlen boldog, elbűvölt szemlélője és uralkodója egyben.
  Elindultam. Ezzel az összes nyugalom tovaszállt és újra hallottam a természet hangjait, éreztem a virágok illatát, valamint láttam, ahogy minden életre kel.