Séta a parton

 Sétálok a parton.Körülöttem madarak repülnek.A hajnal fényében feketének látszanak.hirtelen sós illat csapja meg az orromat.Odanézek ahonnan az illat jött.Látom a szirtet amint neki csapódnak a hullámok.Nem tudom hogyan és miért,de feljutok oda!Felmászok a sziklára.Felértem!Látom,hogy jön egy hullám.Behunyom a szemem.Hallom ahogy a hullám neki csapódik a sziklának.Várom a pillanatot...
  És igen. Érzem ahogy a nap melengette langyos víz az arcomra hull.Arra gondolok:Még egyszer de bátrabban!Közelebb megyek a vízhez.Újabb hullám jön.Kitárom a kezem,és felnézek az égre.Hallom ahogy a hullám a szirtbe csapódik. Látom ahogy a felrepülő vízcseppeket aranysárgára festi a felkelő nap sugara.Újra érzem a sós vizet.De most nem csak az arcomon.Érzem ahogy a nedves hajam a hátamra omlik.Azt gondolom mennem kell.Hogy hová azt nem tudom.Tudom honnan jöttem,de azt nem tudhatom hová megyek.Nem félek,de nem is vagyok bátor.Lemászok a szirtről,és folytatom sétámat a parton miközben az óceán vize nyaldossa a talpam.