Szól hozzád a Föld: Érezd!

Az átlátszó szürkés füst zavarná az orromat és legszívesebben menekülnék Előle, de az itt lévő békés és feszültséget kizáró nyugalom miatt minden dolog késztet a maradásra.  A madár csicsergés, az idén sok sárga gyermekláncfű, a kellemes időjárás, a bőrömön érezhetőnap sugarai, a lágy, sokat zengő szellő és ez a különös kinti természet illata, amit más tapasztalat nélkül soha nem érezhet meg. Akkor szerencsés ez a hely és annak mondhatom magamat, hisz egy darab hiányzik abból, aki ezt nem ismeri. Így kiegészül minden és teljesnek érezzük magunkat. Igen, csak szippants egyet a friss levegőbe és rájössz miről beszélek. De ne zavarjon a néha szemed elött el-el suhanó hamu, ami a hevesen égő fáról jön a fazék alól. Egyszerűen érezd! Nem kell egyetemes tudás, nem kell ledoktorálni, se vastag könyveket bújni, hogy tudd miről beszélek.
Hosszú, keskeny, zöld árnyalatokban játszó füvön mászkálok. Kissé hüvös a talpamnak, de ez sem érdekel! Lehajolok, felveszek pár virágot és meglengetem orrom előtt. Kellemes, de mégis erősnek mondható bódító illatától elfeledem hol vagyok. Majd kinyitom a szememet és felnézek az égre, ahol néhány felh lassan mozog el innen. Néha a szél is rásegít és ezt én is megérzem. Hogy egyensúlyomat megtartsam átteszem egy másik helyre lábamat és tovább megyek. Pár kiszáradt gally fekszik az utamon. Arréb lököm, hogy tiszta legyen utam majd folytatom abba az irányba lépteimet. Nem tudom merre, csak megyek el arról a békés helyről. Nem… nem megyek el igazán. Ugyan ott vagyok, ugyan olyan körülmények között csak a föld egy másik részén, nem olyan messze eredeti helyemtől.
Lefekszem, mert teljes testemből érezni akarom a föld szavát. Benne nézni a madarak lengő táncát, hallani dalukat és érezni a természet ízét.