Félig testvér, félig nem
1. Hárpia?
Új lány érkezett a suliba. Azt hittem, hogy bővült a csitrik osztálya, de ő egy BMX-el állított be menő ruhában. Míg fel nem térképeztem a lányt be is szóltam neki.
- Új tagja lett a „ribi” csoportnak? – vágtam a fejéhez.
- Sajnos a parasztoknál lefoglaltad az utolsó helyet – szólt vissza rendesen.
Ezután el is húzta a csíkot. Én is mentem, mert órám lesz. A terem nem olyan nagy mégis tele van táblával, amiről dolgozatírás közben simán lehet puskázni. Itt mindenki haver volt mégse beszélek velük sokat.
Bejött a tanár. Magas, vékony, sötét hajú, barna szemű nő volt. Félvér, ezért nagyon jó francia tanár és ő a legnormálisabb az egész suliban. Pszichológus szakon is diplomázott, így mindent meg lehet vele beszélni. Fellépett a tábla előtti peronra és megkezdtem az órát.
- Gyerekek! Új tanuló jött az órára. Üdvözöljétek Blanca-t!
Elképedtem. Ez az új lány akit reggel láttam az aulában.
- Sziasztok! Blankca Castell vagyok! Örvendek! – mutatkozott be illedelmesen, de én átláttam rajta.
- Úgy látom hátul Nova mellett, van még hely. Szépen elbújt hátra.
Közeledett felém – vagyis a helyéhez -, majd egyszer csak megállt. Az arcán a mosoly ijedté változott majd bosszúállóvá aztán „majd meglátjuk mi lesz” hatásúra. Újra elindult aztán leült mellém.
- Adsz egy tollat? Nem hoztam – kezdte el a második kommunikációnkat.
- Jól kezded! Már az első nap nem hozol íróeszközt – kötöttem belé.
- Köss csak belém nyugodtan te kis strici!
- Strici? Akkor te sarki kurva! – mérgelődtem.
- Bunkó! – ő.
- Hülye! –én.
- Paraszt! – ő.
- Csitri! – én.
Az első benyomásom róla… nem is tudom. Az előbbiben elhangzott azt hiszem. Hál’istennek vége lett az órának. Még jó, hogy nem osztálytársam csak francián. Adtam neki tollat, amit nem adott vissza szóval majd a következő órán visszakérem, már ha visszaadja. Szomjas voltam, ezért elindultam inni a legközelebbi csaphoz, de észrevettem, hogy Blanca pont ott van pár újdonsült barátnőivel, ha annak nevezhetjük őket. Hátat akartam fordítani és elhúzni a csíkot mielőtt belém kötnének, de nem sikerült.
- Hé Nova! – szóltak és én automatikusan a hangra visszafordultam.
Kár volt. Legújabb ellenségem pont úgy tette rá az ujját a vízcsapra, hogy az pont felém irányuljon és lefröcsköljön. Nem is kell mondanom; csurom vizes lettem. Miközben álltam mindenki csöndben hallgatott, majd magukba elkezdtek röhögni rajtam. Blanca látszólag jól érezte magát. Életem egyik legnagyobb megszégyenítése volt, de sebaj; megkapja a magáét!
Ebéd után hazamentem. Az utcán is hülyének néztek. Egy vizes gyerek ballag magában… mi lehet vele? Körül-belül ezt adta vissza a környezetem. Mikor beléptem a házba anya egyből rám vetette magád, hogy-hogy nézek ki. Legyintettem, hogy majd később elmondom és felmentem a fürdőszobába fürödni és átöltözni. Mikor készen lettem ledőltem az ágyra és ránéztem a naptárra és… péntek tizenharmadika van? Nem vagyok babonás, de hogy még ez is. Aludtam egyet majd lementem vacsorázni. Anya nagyon jó szakács! Imádom az ételeit! Mióta apa elhagyott egyre jobban kezdett törődni azzal, amit szeret, és nem fogja vissza magát még akkor se, ha a munkájáról van szó. Talán jobb is, hogy elment és csak ketten élünk együtt.
- Jó étvágyat! – kívántuk egymásnak.
- Drágám! Mitől voltál olyan vizes? Történt valami a suliban? – aggódott.
- Á dehogy csak egy új lány.
- Vagy úgy! – nézett rám gyanakvóan.
- Nehogy félreérts! Egyéltalán nem tetszik sőt inkább utálom!
Vacsora után úgy döntöttem, hogy egyből megyek aludni. Álmomban benne volt Blanca és a haverjaim is. Nem emlékszem már rá, hogy mi történt csak arra, hogy a suliban volt és valami „extrém” hülyeséget csináltunk.
Míg alszik az ember egy teljesen más világba csöppen, ahol kikapcsolódhat egy kicsit a valóságból. Néha hosszúnk, néha rövidebbnek tűnik ez az idő, mindaddig jó, amíg benne vagyunk. Tök gáz, hogy ezt egy fiú gondolja, de ha belegondolok, miért lenne az? Ha kellőképpen művelt az ember és szabad országban él ezt megteheti, vagy nem? Nem mintha én olyan művelt lennék. Akkor talán túl elvont vagyok? Ez is tök gáz! Helyre kéne rázkódnom! |