Életem fordulópontja
Reggel amikor felkeltem rossz volt látni, hogy a mellettem lévő ágy üres. Felöltöztem, megmosakodtam és lementem reggelizni. Nem ettem valami sokat, mert nem voltam éhes. Ezután úgy döntöttem elmegyek megint az erdőbe. Leültem a földre és ismét az állatok hangját hallgattam és néztem őket, és azt kívántam bárcsak én is valami gyönyörű állat lehetnék, mert nekik mindig van családjuk és nincsenek ilyen nagy gondjaik. És egyszerre csak egy 10 év körüli lány lépett elő egy fa mögül s rám mosolygott. Nem tudtam, hogyan került oda, mert eddig nem vettem észre és nem is hallottam, semmi neszt. Közelebb lépett és én döbbentem meredtem rá, s megszólalt:
- Üdv Hoshi! – a hangja gyönyörű volt és nem tudtam, hogy honnan tudja a nevemet – Hallom,jobb életet szeretnél egy állat bőrében. Igaz ez? – és angyalian mosolygott.
Döbbenetemben csak bólintottam, s azon tűnődtem,hogy honnan tudja, ugyanis nem mondtam ki hangosan.
- Biztos, hogy ezt akarod? – kérdezte, most már komolyan.
- Igen – mondtam.
- Hát jó. Figyelj, ne ijedj meg. – Behunyta a szemét, hunyorított majd kinyitotta. – A kívánságod teljesült. - vigyorgott, majd eltűnt a fa mögött.
Nem tudtam, hogy miről beszél. Úgy döntöttem, hogy vissza megyek a szobámba, és rajzolok egy kicsit. Ahogy beértem az udvarra megláttam a többi lányt, és olyan alacsonynak éreztem magam, mintha összementem volna – ugyanis a többiek legalább kétszer akkorák voltak mint én – és hirtelen mindenki rám nézett. Nagyon néztek és ideszaladtak hozzám. Leguggoltak és én nem értem mi történik…
- De aranyos…
- Meg kéne tartani!
- Mi legyen a neve?
Ezeket hallottam, és én most már tényleg nem tudtam, hogy mi történik.
- Olyan aranyos kutyus!! – mondta az egyik lány.
Ekkor ledöbbentem.. „Kutyus”?? Elszaladtam vissza az erdőbe, ahol egy kis folyó vagy inkább patak csörgedezett. Belenéztem és ledermedtem.. Nem tudtam, hogy most halucinálok vagy ez tényleg a valóság?
Egy kutyát láttam. Amit csináltam, azt láttam a víztükrén egy kutya képében.. Nagyon szép kutya. Arányos teste van. Nem valami hatalmas testű kutya, hanem közép termetű. Világosbarna fején az egyik fülének csak a teteje,a másiknak teljesen meg a feje búbja volt aranybarna. Még egy csillaghoz hasonló jel volt a homlokától majdnem az orráig ami szintén sötétebb barna volt. Hátsó lábainak a közepéig, s mellső lábain csak a mancsa volt aranybarna. Most már nagyjából értettem azt a lányt. És úgy döntöttem, hogy elmegyek és világot látok ebben az új külsőben, végül is valóra vált az álmom… S rohantam, mert ki akartam érni az erdőből, s elindulni valamerre.. Jó volt érezni ahogy a lábaim összhangban dolgoznak, ahogy a szél süvített mellettem, ahogy száguldok, s magam mögött hagyom az iszonyú múltam. Csak rohantam, de nem tudtam, hogy hova…
„Jaj, kezdek elfáradni” – gondoltam – „Megállok egy kicsit.” „Úristen! Lihegek... - kicsit furcsa, de majd megszokom, végül is eddig tetszik az új élet.”
- Hahó!! Van itt valaki? – kiáltottam, de nem felelt senki. – Vajon tudok vonítani? Próbáljuk ki!
„Valami gyönyörű hang jön ki a torkomon, nem tudok betelni vele. Ott szalad egy őz. Vajon vagyok olyan gyors mint ő??” Boldogan figyeltem, ahogy egyre közelebb érek hozzá. „Sikerült! Kezd alkonyodni.. keresni kéne valami alvóhelyet..” Az erdőben egy bokor alá behúzódtam, és elaludtam.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT![[[Tini Világ]]](/portal/tini-vilag/image/logo_1269720828.png "[[Tini Világ]]"){kind=logo}
