4. Mi folyik itt?
- Jó reggelt anya! Megkérdezhetem, hogy hol voltál tegnap? – vágtam a közepébe.
- Ööö jó reggelt neked is! Tudod csak a főnök megint rám bízott egy nagy cikket – mentegetőzött.
- Persze, persze én meg most jöttem le a falvédőről! Sokszor kaptál már ilyen főtémákat, de egyszer sem jöttél haza tíz órakor! Hatra mindig itthon szoktál lenni – próbáltam neki elmagyarázni, hogy nekem ne hazudjon, mert ismerem a munkáját és őt is.
- De ez most egy hat oldalas cikk. Túlóráztam szóval bocsi, hogy nem szóltam.
- Akkor megtudhatom, hogy milyen cikket írsz? – na erre nem mondott semmit.
Azt hittem hamarabb rájön arra, tudom, hogy hazudik. Míg anya reggelit készített én azon agyaltam, hogy mi okból csinálja ezt és miért, de nem jutottam semmire. Látszott, hogy az arca teljesen elvörösödött, miközben azon agyalt, hogy mikét tudna kilépni ebből a beszélgetésből. Rá kell, hogy jöjjön én nem hagyom magamat.
- Na szóval? Kigondoltad már, hogy milyen hazugsággal lépsz elő? – mondtam már kicsit mérgesen.
- Rendben van! Elmondom! Beleszerettem egy férfiba, akivel már egy éve együtt vagyunk – hogy lehet az, hogy egy éve?
- Úristen anya! Ezt eddig miért nem mondtad el nekem? – könnyebbültem meg, hogy csak ennyiről van szó.
- Szóval téged nem zavar? – lepődött meg nem is kicsit – azt hittem megviselt mikor apád elhagyott.
- Életem egyik legjobb dolga volt, hogy elment és azt szerettem volna, ha boldog lennél valaki mással – ideges lettem az apa szó hallatára.
- Sajnálom, hogy nem mondtam el! – nézte a földet lehunyt szemekkel.
Felrohantam a szobámba összeszedni a tankönyveimet. Mikor ezt megtettem bepakoltam a táskába és elindultam a suliba elköszönés nélkül. Hirtelen az a benyomásom támadt anyáról, hogy nem bízik bennem. Ballagtam az úton, hisz nem volt okom sietni a suliba. Alig volt hét óra.
Tavasz volt. Azt mondják ez a szerelmesek évszaka és ilyenkor mindenki boldog, hogy itt a jó idő és a jókedv. Nekem valahogy még sincs olyan jókedvem. Anya nem bízik bennem, Blanca tönkreteszi az életemet és még Candy is leordította a fejemet az előző órán. Na jó a leordítás talán kicsit durva volt. El kéne fogadni, hogy csak nekem lehet ilyen szerencsétlen sorsom. Vajon mi jöhet ezek után?
beértem a suliba. Bepakoltam pár dolgot a szekrénybe majd mentem órára. Matekkal kezdtünk, ami az erősségem. Az osztályban szinte mindenki szenved vele. Én meg más miatt szenvedek például a történelem meg a kémia miatt. Ezek után persze mi más óra jöhet, mint töri majd francia. Apropó francia: Blanca teljesen le volt törve egész órán. Jobban, mint én, ezért odamentem hozzá szünetbe megkérdezni, hogy ez nem-e valami trükk.
- Hali! Mi ez a levertség csak nem valami újabb csíny?
- Nem! Most nem! – mondta elég hihetően, de nem mehettem biztosra.
- El se mondanád még ha az is lenne. Másrészt nekem sincs jókedvem szóval remélem igazat mondasz.
- Hányszor mondjam, hogy el hidd nem az? Hagyj már békén! – mérgesedett el.
- Na jól van! Nem is tudom miért veled tárgyalok.
- Na látod!
- Rossz látni, hogy az ellenségem szomorú.
- Na ne mond!
- Jó akkor én mentem! Csövi! – köszöntem el.
- Totál magánügy szóval… hello! – hallgattam meg még az utolsó mondatát.
És én még azt hittem, hogy csak nekem ilyen gáz, de teljesen megkönnyebbültem, hogy rosszabb neki egy kicsit. A többi szünetben nem láttam sehol. Már csak később vettem észre az ebédlőben, hogy másik két lány társaságában még mindig bánkódik valami miatt, de mi lehet az oka? Hülye lennék, ha azt mondanám hiányzik, hogy piszkálhatom és, hogy visszaadja? Valószínűleg igen. Holnaptól úgyis szünet és utána már nem lesz semmi baja és kezdhetjük az egészet piszkálást előröl. Úgy gondoltam nem szólok többet hozzá ma, így hazamentem. Miután beértem a házba egyből szólt is telefonom. Candy volt az.
- Hali! Mi újság? – üdvözöltem.
- Hello! Nincs kedved eljönni Catana hangszerboltba. Úgy hallottam, hogy egy csomó új cucc érkezett – egyből felpattant a szemem.
- Még jó hogy megyek! Ott találkozunk! Csövi!
Ledobtam az ágyam elé a holmimat és el is indultam. A bolt pár sarknyira van tőlünk. Az épület kék színű szóval nem nehéz észrevenni. Candy már ott volt előtte, hiszen közelebb lakik hozzá.
- Na mizu? – kérdeztem tőle.
- Új gitárt akarok! – mindig ezt mondja, ha idejövünk, de a végén sose lesz belőle semmi.
Tágas épület volt két szinttel. Alul voltak a gitárok, felül meg a dobok, zongorák és szintetizátorok. Elsőnek a gitárokkal kezdtük mint mindig. Szinte már törzsvendégek vagyunk. Egyből meg is kértük, hogy had próbáljuk ki a legújabbakat. A legjobb számunk a „Szeretném ha…” című. Mindig ezzel kezdtük aztán jöhet a többi majd a nagy slágerek. Ilyenkor nincs se énekes se dobos csak mi ketten gitárral. Kicsit nyugtató. Nem kell annyira figyelnem az ütemre.
- Na jól van! Nekem ez a gitár kell! – jelenti ki Candy – Ja és Rylie azt mondta, hogy most ő is beugrik.
- Még csak ő hiányzik! – nem is telt el sok idő jött az emlegetett szamár.
- Szeva~! Még be ne fejezzétek. Kell a hangom – kacsintott.
Hihetetlen. Olyan virgonc és jókedvű, de a hangja mintha a másik éne lenne. A sok gitározásba már belefáradtunk Candy-vel, de Rylie-nak a szája be nem állt. Egyfolytában csak énekelt mégis olyan jó volt hallgatni. Felmentünk a második emeletre zongorázni. Igazából Candy tudott. Engem csak tanítgatni szokott. Mindig azt mondja, hogy maradjak a gitározásnál. Rylie-t meg hagyjuk! Egy hangszeren sem tud játszani és nem is akar megtanulni. Azt mondja az ő hangszere a hangszálai. Végül is igaza van csak nehogy túlságosan megerőltesse mert akkor annyi neki, bár ahogy Rylie-t ismerem… a hangja bírni fogja egész életében.
- Rylie! Kérlek csak egy gombot nyomj le! – kérte Candy.
- Nem! Megcsalnám a hangszálaimat – na ez a csaj mindig a tetőponton van.
Még egy gombot se nyom le a zongorán. Soha életében nem nyúlt a húrokhoz. Még dobverőt se fogott. Egyedül pengető volt a kezében akkor is az első kérdése ez volt rá: „Jujj mi ez a pici cuki valami?” Na igen. Az a pici-cuki valami. Azt hittem a falra mászok mikor meghallottam. Azóta csak picunak hívja a pengetőket. Candy zongorázik, Rylie meg énekel. Megnyugtató. Na jó elég volt! Tök gáz vagyok mostanában!
- Szerintetek is gáz vagyok mostanában ugye? – rám nézett a két lány és egyből elkezdtek bólogatni – De mégis miért?
- Mondjuk mert szerelmes vagy? – találgatott Can’.
- Dehogy vagyok! Megőrültél?
- Nem én hanem te! Andy is megmondta a múltkori próba előtt nem?
- Nova kibe szerelmes Candy? – kérdezősködött Rylie.
- Blanca-ba – magyarázta neki Can’.
- Tényleg? Én beszéltem már vele. Olyan kedves!
- Dehogy kedves! Szakadna le alatta a föld!
Meguntam, hogy állandóan csak Blanca-val jönnek. Állandóan arról papolnak, hogy szerelmes meg kedves meg… hülye mondjuk. Otthagytam őket és hazamentem. Ennél a napnál már csak jobb lehet a holnap.