6. Káosz
Két nap múlva kezdődik a suli. Eddig minden nap próbáltunk a koncertre, ezért úgy döntöttünk, hogy a szünetbe már csak ma fogunk, hogy holnap rendesen kipihenjük magunkat a sulira. Ennyi próba után remélem, hogy elég jól fog sikerülni az előadás. Nem csak a banda miatta, hanem a tanárnő miatt is, mert ő szervezi az egész bulit. Nem kellene cserben hagyni őt, mivel megígértük neki, hogy meg fogjuk csinálni.
A tegnapról eszembe jut Blanca. Vajon megint ott lesz majd? Nem hinném, hogy a tegnapi után eljön. Még ha nem is értem, hogy miről van szó, bár ő ezt nem tudja. Akkor viszont el kellene neki mondani és felvilágosítást kérni tőle.
Kis idő múlva el is készültem; pont addigra mire jöttek a többiek. Mindig felvesznek, hisz minek menjek külön. El is indultunk. Már a többieken is látszott, hogy kimerültek a próbáktól. Rylie persze erősen állította, hogy neki nincs semmi baja sőt élvezi ezt az egészet. Igaza van. Mindannyian élvezzük, hogy az egész iskola előtt szerepelhetünk, de tényleg túl sok ez így egyszerre.
- Holnap egész nap aludni fogok – jelenti ki Candy.
- Én is – egyeztem bele – hétfőre össze kellene szedni magunkat.
- Csak nektek! Én teljesen fitt vagyok! – mondta a szemembe Rylie.
- Hiába ugribugrizol látszik, hogy ki vagy merülve – nevetett rajta Andy.
- Olyan izék vagytok! Majd bebizonyítom, hogy nem úgy van ahogyan azt gondoljátok! Azért is! – mondta Ry’ nagyon is határozottan.
Már a teremnél voltunk és szereltük össze a cuccokat. Alig tudtuk beállítani az erősítőket. Tegnap véletlen lecsavartam az összes gombot, mert a többiek hülyesége lefoglalt, így most be kell állítani az egészet úgy, hogy normális hangzása legyen a dalnak. Nem szoktuk tekergetni csak a hangerőt vesszük le ha kikapcsoljuk, így nehéz megállapítani, hogy melyik tekerő hogyan állt. Én még nagyjából emlékszem, mert én kapcsoltam mindig ki őket, mert Candy-nek luxus volt levenni a hangerőt, hogy az erősítő ne pukkanjon akkorát, mintha egy ház dőlt volna le. Így megegyeztünk abban, hogy inkább mindig én kapcsoljam ki őket.
- Hé Nova! A Level részen belül az a Reverb hogy álljon?
- Tekerd fel teljesen! – segítettem neki.
Rylie csak unottan ült és arra várt, hogy készen legyünk és minél hamarabb énekelhessen. Ez idő alatt persze a mikrofonjával babrált és látszott rajta, hogy azon agyal mi van, ha egyszer befuccsol és újat kell venni. Azon nincsenek hangszínváltoztató gombok csak egy kapcsoló amivel ki és be lehet kapcsolni. Andy ez idő alatt a vezetékeket bedugta a helyére és átnézett mindent.
- Fuhh kész – ült le Can’ a földre.
Egy kis pihenés és megbeszélés után hozzá is kezdtünk. Már jócskán benne voltunk a sokadik számban mikor elszakadt egy húr a gitáromon és kettétört Andy dobverője.
- Basszus – hangzott egyszerre.
- Mi történt? – fordult hátra Rylie – Ha elszakadt cseréld ki gyorsan; Andy-nek meg biztos van egy tartalék – mondhatjuk rá, hogy biztos van?
Sajnos nem. Teljesen le voltunk foglalva a próbákkal, így arra se gondoltunk, hogy esetleg történhet valami. Rendesen megjártuk mi is.
- Most mit csináljunk? – Candy úgy döntött, hogy leteszi a gitárt és a fejét a falhoz vágja – rakás idióta velem együtt. Legalább nekem lehetett volna annyi gógyim, hogy vegyek tartalék cuccokat.
- Nyugi Can’! Megoldjuk valahogy – bíztatta bátyja.
Hiába mondtuk, hogy megoldjuk nem nagyon sikerült. Gondolkoztunk, hogy elugrunk a Catana-ba, de csak juice-ra volt mindenkinek pénze és azt nem halasztottuk volna el egy buszjegyért. Gondolkodásunk után, ami tizenöt perc lehetett kinyílt az ajtó. Mindenki nézte, hogy ki lép be. Talán a nagy góré akié a terem? Nem valószínű, mivel megkaptuk egész hétre. Akkor ki az?
- Blanca? – ugrott ki a szemünk.
- Jó napot! Úgy hallom szükség van pár cuccra. Köszönjétek meg – majd fogta és a kezünkbe nyomta a csomag húrt és a dobverőket.
- Mire fel ez az egész? – kérdeztem.
- Ha most nem hozom be ezeket tutira elrontjátok a koncertet és az gáz lenne, mert nem az én tervem miatt égnétek le.
- Remélem nem készülsz semmire – próbáltam kitalálni a gondolatait.
- Á dehogy is! – majd fogta kilépett a teremből és elment.
Mindannyian próbáltuk felfogni, hogy mi is volt az előbb. Még Ry’ se gondolta volna, hogy hirtelen beállít. Másrész honnan szerezte be a dolgokat ilyen gyorsan. Később persze az ablakon kinézve megláttuk a plakátot, amire ki volt írva, hogy új hangszerbolt nyílt ötven méterre. Így minden világossá vált. Azt viszont még mindig nem fogtam fel, hogy: „ha most nem hozom be ezeket tutira elrontjátok a koncertet és az gáz lenne, mert nem az én tervem miatt égnétek le”. Ezek után akkor most az ő jósága miatt nem fogjuk elrontani? Pontosan így van mégsem hiszem el, hogy nem készül valamire. Az utolsó mondata is az volt, hogy: „á dehogy is”. Ebből én kiszűröm, hogy keresztbe fog tenni nekünk.
- Ez így nem jó! Szívni fogunk – ült mozdulatlanul Can’.
- De még mekkorát! Azt hiszem veszek hazafele úton még pár cuccot – e mondat után mindenki bólogatott kivéve… vajon ki?
- Szerintem kedves volt tőle! – mosolygott az aranytorkú.
Ezek után sóhajtottunk egy nagyot, aztán nekiálltunk próbálni még egy kicsit. Ez az egész dolog alig volt pár órás. A legtöbb vackolás elment a beállítással és míg ideértünk. Éppen eljátszottunk pár számot az elején, de még a fele se volt a tizenötnek. Ezek után, hogy mi lesz a többi próbán és pénteken arra kíváncsi vagyok. Nem is. Nem szeretném hamarabb megtudni, hogy Blanca mit eszel ki ellenünk. Azért örülnék neki, ha nem tenné tönkre a péntek esténket. |
AJÁNLOM AZ OLDALT![[[Tini Világ]]](/portal/tini-vilag/image/logo_1269720828.png "[[Tini Világ]]"){kind=logo}
