8. Suli koncert
- Azt mondjátok, hogy nem történt semmi? Ti teljesen hülyének néztek? – Candy már idegileg kész volt.
- Nyugodj már le! Mi ezen a hihetetlen és mitől parázol ennyire? – néztünk rá furcsán, mert a feje szemmel láthatóan elvörösödött és kipukkanni készült.
- Hogy mi? Talán szerelmes leszel és elszúrod az egész bulit! – vett egy mély levegőt és leült a földre.
- Szerelmes belé? Mi van? – meredtünk mindketten Candy-re.
Aztán ott is hagytuk a basszerost. Mi az hogy szerelmes?  Még a legvadabb álmaimban sem járnék Blanca-val. A puszta gondolattól is kiráz a hideg. Mindenki teljesen félreért minket. Nem tudják, hogy ha beszélgetünk még akkor sem csípjük egymást. Hiába magyarázom el mindenkinek ezt a helyzetet nem értik meg, ezért nincs jobb dolgom, mint rájuk hagyni az egészet. Gondolják úgy, ahogyan azt akarják.
Olyan volt ez az előbbi, mint valami vallatás. Can’ nagyon kiborult. Ha nem értette volna félre most nem lenne ideges. Úgyse fogom elrontani a koncertet, hisz ismer. Mindig a maximálisat hozom ki magamból. Utálok veszíteni, ezért sose adom fel, de néha bele kell törődni a veszteségekbe is.
Egy óráig voltunk bent nagyjából, vagy egy kicsit többet töltöttünk ott? Órát nem hordok a telefonom meg még mindig lent van. Majd megnézem ha leértem. A kábeleket rákötöttük mindenre majd nyomtunk még egy utolsó próbát.
Mikor végeztünk mindenki hazament. Úgy döntöttem, hogy alszok. Lefáradtam, mint általában mindig. Fárasztó ez azért és az ujjaim is szarrá mentek. Még a holnapi koncertet kibírja aztán kezdhetem az első fokú égési sérüléssel. Ahogyan elnézegettem az ujjaimat észrevettem, hogy a gyűrűs ujjhegyemen van egy vágás. Valószínűleg a múltkori húrszakadáskor történhetett. Nem csoda, hogy mindig fáj gitározás közben. Hazaérkeztem és anya otthon volt. Mily’ meglepetés.
- Hát te, hogy-hogy itthon? – érdeklődtem.
- Ezt hogy érted? – gondolkodott el az előbbin.
- Hagyjuk! Szerettél volna valamit?
- Arra gondoltam, hogy bemutatlak a barátomnak. Mit szólsz ehhez?
- Ha normálisan bánik veled és jó fej nekem nyolc – biztosra vettem, hogy anya arra számított, hogy nem tartom jó ötletnek.
Anya, Candy és Rylie azok a nők az életemben akiket megóvnék mindentől. Anya új barátjáról a véleményem remélem pozitív lesz az időben elkövezendő ismerkedés után. Emlegette, hogy kedves és a többi, de egy valamit még nem tudok… a nevét.
Lementem megkérdezni, mert elég gáz lenne, ha az ismerkedés során tudnám csak meg. Kiderült hogy Leslie a neve.  Még illik is anya Alison nevéhez szerintem. Semmi kifogásom a pasi ellen. Felőlem találkozhatunk. Míg ezek átfutottak az agyamon addig elaludtam. Megint furcsa álmom volt. A koncert előtt voltunk mikor csak úgy megcsókoltam Blanca-t. Nem ragozom tovább mivel egyből fel is ébredtem. Egyszerűen megijedtem magamtól, hogy ilyesmiket álmodok. Az este további részében nem sokat aludtam mégse voltam álmos mikor felébredtem. Mikor lementem láttam, hogy anya már elment dolgozni. Még jó, hogy nekünk nincs suli. Azért rendes volt a tanárnő, hogy kiírt miket. Ma már nem lesz több próba. Élesbe fog menni a koncert. Este hatkor várnak mindenkit majd fél nyolckor kezdődnek az előadások és kilenctől miénk a pálya. Most egy kicsit ideges vagyok, pedig nem szoktam az lenni az ilyenek előtt. A napomat otthon töltöttem. Aludtam még napközben egy kicsit, hogy kibírjam az estét. Négy órakor keltem fel. Pont jól időzítettem, így volt időm rendesen összeszedni magamat és még a suliba is odaérek hatra. Útközben találkoztam Rylie-val. Nagyon fel volt pörögve. Olyan, mint egy kis óvodás a színpadom mégis eszméletlen menő. Néha el sem hiszem, hogy ő áll a színpadon. A suliba belépve elámultunk. Hihetetlen a dekoráció: fények, díszítések és miegymás.
- Nova! Rylie! – futottak oda hozzánk az ikrek.
- Hi! Na mi újság? – köszöntem nekik – jónak ígérkezik a buli ti is úgy érzitek?
- Valahogy én is ezt akartam kérdezni – vettem ki Candy szájából a szót.
- Blanca már itt van. Ugye nem tervez semmit? - Mutatott a lányra Andy.
- Azt mondta nem. Tűzszünetet kötöttünk – jelentettem a tényeket.
- Na ne csináld! Tényleg? – néztek rám furcsán a többiek.
- Nyugi van! Tuti lesz ma minden – ebben teljesen biztos voltam.
Az emberek tömegesen jöttek az elmúlt két és fél órában. Rengetegen voltak és nem csak a suliból. Ezer emberre tippelek. Még jó, hogy viszonylag nagy a tornatermünk így elfér benne mindenki. Jól szórakoztunk. Ittunk is amit nem kellett volna fellépés előtt. Józan voltam csak fel voltam pörögve. Fogtam, hogy ott volt a tanárnő és mondta, hogy nemsokára mi jövünk. Összeszereltük a hangszereket, felállítottunk mindent és elkezdődött a várva várt esemény.
- Jó estét mindenkinek! Itt a Decor! – üvöltötte a nevünket Ry’.
A Decor hallatára elkezdtek éljenezni az emberek. Rylie bemelegített és felpörgette a bagázst. Aztán Andy elkezdte az ütemet és úgy kapcsolódtam be Candy-vel a dalba. A közönség élvezte; én is éreztem. A tanárnő is beállt a bulizó fiatalok közzé. Úgy látszott rajta, hogy elégedett az estével. Büszke lehet magára, mert ez az egész az ő érdeke. Az egy óra nagyon hosszúnak tűnt. Belefért az a tizenöt szám és jól számoltam a negyed órás ráadást is. A közönség visszahívott minket. Örömmel töltött el, hogy vannak olyanok akiknek tetszik a zenénk. Belegondolva szinte az egész suli élvezte. Ennek is vége lett. Elfáradtam mégis tomboltam. Emlékszem, hogy elszórakoztunk egy ideig még a tagokkal. Táncoltunk, vagy a diáktársainkkal buliztunk tovább? Homályos az egész, de még beugrik egy részlet. Valaki odajött hozzám. Azt hiszem részeg volt és engem is megkínált valamivel. Fogalmam sincs mi volt az, de biztos erős lehetett, mert az ég világon nem emlékszem ezek után semmire. Az egész kiesett. Olyan ez, mint az amnézia csak fejfájással együtt. El sem tudom dönteni, hogy most ébren vagyok, vagy álmodok, vagy talán az egészet én álmodom? Valóság volt vagy csak képzelet a fejemben? Azt se tudom, hogy hol vagyok. Mi történt velem?