10. Balhé
Szemben álltunk szétvert ideggel együtt. Kezünkben ugyan úgy ott volt a suli újság. Először tanulmányoztuk az új híreket. Sajnos olyat találtunk benne, amit nem kellett volna. Ezután dühösen néztünk egymásra majd elindultunk lassan egymás felé. Mivel az egész iskola értette mi a helyzet csak szótlanul álltak és figyeltek. A pénteki incidenst írták bele a lapba meg egy pár képet is hozzácsatoltak és megalázó szöveget is találtunk mellette. A másik orra elé érkeztünk majd teljes erőnkből szidtuk egymást. Természetesen ő volt a hibás, mert leitta magát majd engem is. Aztán kiderült, hogy az én kérésemre az évfolyamtársaink lefotóztak minket. Ő meg ezzel vádolt, hogy az én hibám.
- Idióta! Miért fogadsz el egy részegtől bármit is? – akadt ki.
- Esetleg, mert szomjas voltam. Te meg miért ittad le magadat? – kiabáltam rá ugyan úgy, mint ő rám.
- Honnan tudjam? Részeg voltam nem emlékszel?
- Hogy emlékeznék? Valaki leitatott nem tudod véletlenül, hogy ki volt?
Ez ment egészen addig, míg le nem adott egy pofont. A fejem kissé oldalra dőlt. Mihelyst felfogtam a történteket visszafordítottam a fejemet. Blanca vörös arccal nézett a szemembe. Szinte ölni tudott volna vele.
- Ezt most fejezd be! – mondtam halál komolysággal.
Hiába tettem ő még egyszer próbálkozott, de nem sikerült, mert megfogtam a kezét és megállítottam. Ezúttal folytak a könnyei. Nem értem ezt a lányt. Őrült lenne? Nem hinném. Talán erősnek tetteti magát, de belül érzékeny? Nem tudom sajnálni. Néha azt gondolom, hogy ez már szánalmas. Félreismertem volna?
A héten nem szóltunk egymáshoz és nagy ívben elkerültük egymást. Még mindig tart a tűzszünet, mert még egyikőnk se bontotta fel. Persze bármikor megtehetné bármelyikünk, de mégsem tesszük meg, de ha jobban belegondolok ez az egyesség nem ér semmit, mert egyikőnk se tud több tréfát a másik ellen.
Pénteken összefutottam Rylie-val, miközben sétáltam a parkon. Fura módon egy érdekes, de nagyon komoly beszélgetést folytatunk. Valahogy ő mindig tud segíteni az embereken. Tudja, hogy kinek mi lenne jó, ezért van, hogy a csapat többi tagjaival tanácsot kérhetünk tőle bármikor. Akár hajnali kettőkor is nyugodtan fel lehet hívni.
- Nova én tényleg nem értem, hogy mit nem csípsz Blanca-n. Szerintem nagyon kedves. Azt meg el sem tudom képzelni, hogy hétfőn megsiratattad – mondta nyíltan a szemembe.
- Hiszen nem is én voltam a hibás! – hihetetlen, hogy még ő is engem hibáztat.
- Csakis te miattad lehetett. A múltkor mondott valamit a teremben. Gondolom az lehet az oka.
- Már mondtad, hogy fogalmam sincs, hogy akkor miről beszélt. Valamit félreérthet. Azt hiszi hogy tudok valamit, pedig nem.
- Nem gondolod, hogy jobb lenne ezt vele megbeszélni? – adott egy tippet.
- Az kizárt dolog. Megint előjönne valami hülyeséggel és azon vitatkoznánk egy órán át.
- Talán mégsem hülyeség, amit mond. Biztosan van egy alapja. Nem úgy ismerem, mint aki minden ok nélkül állít valami, csak azért, hogy neki úgy jó legyen.
- Te biztosan többet tudsz róla. Én képtelen vagyok megérteni.
- Csak a beszélgetést tudom ajánlani. Majd te eldöntöd, hogy legyen. Azt hiszem én hazamentem. Szia! – köszönt el és én is tőle.
Talán igaza van Rylie-nak és vele kellene megbeszélnem. Amúgy miért nem teszem? Nem félek tőle csak elegem van belőle. Néha nem is lennék ember és nem kellene ilyeneken agyalnom. Ha kérész lennék csupán egy napig élnék, de az a pár óra is szép lenne. Most egyenlőre a való emberi életemben vagyok és csak reménykedhetek a halálom utáni reinkarnációban; hátha nem embernek születek újra. Addig is Blanca egy rejtély a számomra, amit meg kellene valahogyan fejtenem. A kérdés: hogyan kezdjek hozzá?
Ma is ugyanúgy sétáltam hazafelé a suliból, mint a hét többi napján. Már a nyárhoz közeledtünk, így jó idők vannak a napokban, amit egyáltalán nem bánok. Hisz egy: jó idő van; kettő: nyáron megszabadulok Blanca-tól és azt csinálok amit csak szeretnék. Anyával már letudtam, hogy nem szól bele a szabadidőmbe. Helyes! Gondolom benne van az is, hogy lerázzon és a barátjával legyen kettesben. Cseles!
- Nova te vagy az? – kiabált anya a mosó konyhából.
- Mert szerinted ki lenne más, ha nem én? Tudtommal rajtad kívül csak én lakom itt, vagy tévedek? – e kérdésemre kinézett a mosóból és elkezdett gondolkodni – inkább ne válaszolj.
- Azt szerettem volna megkérdezni, hogy van-e programod szombaton? Tudom, hogy gyakorolni szoktatok azért kérdezem.
- Nem. Az ikrek piknikezni mennek vagy hova szóval nem lesz. Miért kérdezed?
- Leslie ráér és átjönnének. Nem bánod ugye?
- Felőlem jöhetnek. Már megmondtam, hogy ha normális jóban leszünk.
Elégedetten mosolygott majd visszament csinálni, amit félbe hagyott. Kíváncsi leszek a holnapi napra. Reggel felkelek tuti, hogy anya a konyhában fog nyüzsögni és mindenféle finom kaját csinál majd ebédre. Miért lett újságíró, hisz szakácsnak kellett volna mennie. Mind a két főiskolát elvégezte és mégis az írást választottam. A suliban a lányok letámadtak pár nap után mikor megtudták, hogy anya az egyik szerelmi újságnak a tipp írója. Volt nagy kavarodás főleg azért, mert két újságba is ír. Jól megy neki. Hihetetlen, hogy mind a kettőre van ideje és sosem lép ki a határidőből ráadásul mikor végzett mindennel még marad ideje főzni. Ezért tisztelem anyát. Jó lenne, ha sikeres zenész lehetnék és ugyanígy tudnám végezni a munkámat, mint ő. Igaz nincs kiről példát vennem csakis az anyámról. Apám elhagyott, így csakis rá tudtam támaszkodni, ha valami bajom volt. Ez az igazi élet. Meg kell küzdenünk mindenért. Néha fáj, de akkor mi értelme az egésznek? |
AJÁNLOM AZ OLDALT![[[Tini Világ]]](/portal/tini-vilag/image/logo_1269720828.png "[[Tini Világ]]"){kind=logo}
