11. Bemutatkozás
Fehér plafon és édes illatok. Egyből tudtam, hogy miről van szó. Nagy nehezen feltápászkodtam az ágyból és kifelé vettem az irányt. Mivel hirtelen álltam fel, ezért szédültem még és szürke volt minden körülöttem. Lassan kirajzolódott a lépcső karfája előttem majd megfogtam és lementem a konyhába. Minél közelebb kerültem a helyiséghez annál erősebb volt az illat. Mikor beléptem, mintha az ételek sokaságának a mennyországába tetem volna be a lábamat. Hihetetlen volt látni azt a rengeteg finom ételt, de hogy fogjuk ezt mind megenni? Tudom, hogy négyen leszünk, viszont ez több, mint tíz mennyiségre van főzve. Az a baj, hogy legalább kevesebbet csinált volna mindenből és nem egy jó kis pofás adagot. Végigmentem a pult mellett, hogy jobban szemügyre vegyem őket. Volt előételtől kezdve a desszertig minden.
- Ezekből valamit megehetek reggelire? – érdeklődtem a gyomrom nevében is.
- Még csak az kellene! Csinálj lekváros kenyeret, vagy pirítóst – konkrétan nem erre a válaszra számítottam.
- Micsoda? Hova teszed ezt a sok kaját? – mutattam az egész pultra és az ebédlő asztalra.
Anya hátranézett és alaposan szemügyre vette a készítményeit, ami a kinti asztalon is található, mert már nem fért a pultra. Láttam, hogy felmérte a helyzetet majd fejét fogva levette a tűzhelyről a következő adagot.
- Ezt csinálom már hajnal óta. Izgatott vagyok, ezért nem tudtam aludni és valamivel le kellett foglalnom magam – mondta körbe- körbe járva az izgulástól.
- Akkor ez azt jelenti, hogy valamelyiket megehetem? – kérdeztem újra.
- Nem! Ha már megcsináltam hagyjuk ebédre.
- Na most! A lekvárt a süteménybe tetted, a fokhagymával ízesítetted a húst és ha a pirítóshoz még nincs is fokhagyma akkor vajjal még jó, de azt is bele keverted a süti tésztájába. Szóval! Melyikbe is van a reggelim? – majd megmutattam neki a hűtő ürességét.
Megkértem, hogy üljön le és nézzen egy kis tévét. Addig én helyre pofoztam a konyhát és megettem az egyik tál rántott húst rizzsel; párat meg a szomszédnak vittem át. Néha elgondolkozok azon vajon mit csinálna anya nélkülem? A reggeli munka után letusoltam és a mai naphoz illően felöltöztem. Úgy láttam, hogy anya is helyrehozta magát és lenyugodott a reggeli után. Nem kellett sokat várnunk a két új tagra. Közel fél óra múlva itt is voltak. Csengettek. Az ajtótól úgy álltam, hogy ne lássam ki van még kint és így is maradt bemutatkozás utánig. Anya kinyitotta az ajtót és elsőnek Leslie-t mutatta be személyesen. Férfiasan kezet fogtam vele majd felajánlotta, hogy Les’-nek is szólíthatom. Az első benyomásom, hogy magabiztos. A második, mintha el lenne szállva magától, vagy csak nekem fura? Ezután behívta a lányát. Kíváncsi vagyok vajon ki lehet. Szép? Csinos? Kedves? Humoros? Ezeket fontosnak találom egy nőben/lányban, mert mi van akkor ha nem jövünk ki? Beljebbjött és rám nézett én meg felmértem. Szép volt, csinos volt… a többi viszont... az a gond, hogy előttem egy ismert személy állt, Blanca. Ő mérgesen nézett rám. Még mindig nem értem miért, de azt tudom, hogy nálam sem volt különb a meglepettségem. Mikor észhez kaptam megfogtam a karját és felvittem a lépcsőn a második emeletre.
- Te ezt tudtad? – próbáltam valahogy halkan kiabálni.
- Mi ez a nagy tudatlanság? Ne játssz itt nekem! – még mindig nem érti.
- Te játszol egyedül. Szólhattál volna nem gondolod? – néztem erősen a szemébe.
Csönd. Minden beszélgetésünkben előfordul egy ilyen szakasz.
- Komolyan nem tudtál erről semmit? – kérdezett vissza, mint aki felfogta a helyzetet.
- Tényleg nem. Ezért kellett volna mondanod, míg idáig fajul a helyzet. Gondolj már bele! A szüleink talán összeházasodnak és mostohatestvérek leszünk.
Erre nem tudott mit mondani. Nem is volt ideje, mert anyáék felszóltak, hogy ebédelünk és nem ártana lemenni. Az asztalnál nem szóltunk volna egymáshoz, ha a két szülő nem hozza fel a témát.
- Ennyire jól ismeritek egymást? – érdeklődte Leslie.
Erre én: Sajnos, igen; Blanca közben: Dehogy is! Velünk szemben ültek az ősök, agy egy kilencven fokos mozdulattal egymásra néztek. Egy ideig még nyugodtam folytattuk az étkezést, de ez az idő rövid volt.
- Nem ismersz te semennyire! – szólt hozzám és majdnem kihúzta a gyufát.
- Kibeszél! Ismerlek sajnos! – ezt igazából kettesben szerettem volna megbeszélni és nem a szülők előtt.
- Tudod dettora ugyan úgy érzek, mint te – na ne mondja.
- Király! Valamiben egyet értünk. Haladás!
- Nova! – szólt rám anya – Hagyd abba!
Biztos vagyok benne, hogy anya nem ilyenre tervezte a közös ebédet. Őszintén én sem. Nem gondoltam volna, hogy Blanca valaha is beteszi ide a lábát. Legszívesebben szó szerint elküldeném melegebb éghajlatra, hogy minél nagyobb legyen a köztünk lévő távolság. Hiába agyalok ilyen hülyeségeken ezek úgysem érnek semmit csak még idegesebb leszek tőlük. Leslie is feszült volt csakúgy, mint anya. Végül is milyen már, hogy összehozzák a gyereküket had ismerkedjenek erre kiderül, hogy nem csípik egymást. Viszont nem csak ők érezték kényelmetlenül magukat, hanem mi is. Az ebédnek vége lett és segítetem anyának lepakolni az asztalt majd beszélgetést kezdeményeztem.
- Miért nem mondtad, hogy ő a lánya? – néztem rá.
- Nem tudtam, hogy az iskolatársad. Azt hittem ő egy másik Blanca és sosem kérdezted.
- A templomba kell hinni. Mégis mit akartok ezután tenni? Nem fogom elviselni a kedvetekért a jelenlétét – jelentettem ki.
Megint nem mond rá semmit. Hiába akarnám megbeszélni vele oda se figyel a végére. Később kiment Leslie-hez a nappaliba én meg kihívtam a teraszra Blanca-t. Kicsit huzakodva jött, mert nem tudta mit szeretnék. Persze semmi egyebet csak, hogy ez így nem lesz jó.
- Csak nem apáékról lenne szó? – talált a közepébe.
- De igen! Már túlvagyunk azon, hogy mindenki tudott mindent csak én nem. Mint gondolsz most róluk, vagy inkább rólunk? – majd fogtam és leültem az egyik műanyag székre.
- Nem örültem, hogy együtt vannak és most se nagyon, de ha apának jó akkor el kell fogadnom. Vagyis elfogadtam volna ha nem te lennél Alison fia. Szakítaniuk kell!
- Remek! Jó kis elhatározás! Menj oda és mond meg nekik. Nem fognak úgy ugrálni, ahogy mi fütyülünk.
- Na ne mond! Erre, hogy jöttél rá? Ha van a számítógépedhez mikrofon akkor egy programmal, ha felvesszük rá a hangot át tudjuk változtatni a hangszínét illetve, hogy férfi, vagy női hang legyen. Ha ez megvan akkor annyi, hogy felhívjuk a vezetékes telefonotokat és megvárjuk míg bekapcsol a rögzítő és lejátsszuk a hangfelvételt. Mivel a rögzítő csak csöngés után kapcsol be annyi, hogy leveszed a csengetési hangerőt. Ettől még a rögzítőt ugyan úgy fogjuk hallani.
- És mi a szöveg? – sajnos jó az ötlet.
- Mivel nálatok vagyunk, ezért férfi hangra van szükség és természetesen az, hogy például: Sajnálom drágám a múltkori veszekedést! Kérlek bocsáss meg és ne csalj meg! Ez egy ötlet.
- Rendben! Akkor kezdjünk hozzá. Bemegyünk és levesszük a hangerőt majd felmegyünk a szobámba a géphez.
Hihetetlen, hogy pont vele kell együtt működnöm, de ezt muszáj megtennem. Azért remélem, hogy beválik a terve. Ha nem akkor új terv kell.