12. Betelt a pohár!
A teraszon mindent megbeszéltünk majd bementünk és lekapcsoltam a hangot az otthoni telefonon és felmentünk a szobámba. Bekapcsoltuk a gépet, aztán Blanca megkérte az egyik barátnőjét, hogy küldje át a programot. Feltelepítette majd beállítottunk mindent. A hang természetesen férfi hang lett és kicsit magasabb a Leslie-énél, mivel neki eléggé mély a hangja. Az én hangomat írtuk át mert fiú vagyok, tehát könnyebb átírni, legalábbis Blanca szerint, de ha ő mondja ki tudja mi az igazság. Tényleg olyan szöveg lett a végére, mint amit a teraszon példaként mondott, vagyis nyálas és az egész olyan, mintha az ismeretlen férfi azt hinné, hogy anya megcsalta őt és visszakönyörögné magát.
- Tuti, hogy ki fog törni a balhé, szóval mennyünk le meglepődve – nem lenne jó, ha rájönnének, hogy mi voltunk.
- Rendben – egyezett bele miközben szerkesztette a hangot – mellesleg mekkora szobád van neked? A felét ki se használod.
- Tudom. Még a születésem előtt vették a házat. Akkor még úgy volt, hogy lesz egy testvérem. Aztán pár évvel később az apám elhagyott minket. Azt se tudom, hogy hol van és él-e még egyáltalán.
- Sajnálom. Nekem az anyám halt meg miután egy éves lettem. Öngyilkos lett – azért ilyet még a legádázabb ellenségemnek se kívánnék.
- Részvétem. Inkább hagyjuk a témát – jó tudni, hogy neki is van egy sötét múltja.
Később elkészült a hang. Betárcsáztuk a számunkat és vártuk mikor kapcsol be a rögzítő. A csengés után bekapcsoltuk a hangot és vártuk a reakciót. Hallottuk, hogy Leslie rákérdezett, hogy ez meg mi? Gyorsan lementünk a lépcsőn. Vitatkoztak a hallottakon, de nem sokáig. A rögzítő tovább mondta a mondandóját. Sorban egymás után folyt ugyan az a szöveg. Általában a személy egyszer elmondja és kész, aztán leteszi a telefont. A gond az volt, hogy a programba a folyamatos lejátszás volt beállítva. A telefon nem romlott el, mert anya felvette, hogy van-e a vonal másik végén valaki, de senki nem szólt bele csak ment a szöveg ugyan úgy. Leslie meghallotta a gépet. Felszaladt az emeletre és meglátta, hogy a gépből jön a hang. Utána anya is feljött megnézni mi történt. Ezúttal nem egymással vitatkoztak hanem a fejünket szidták.
- Mi ez? – emelte fel Leslie a telefont.
- Telefon? – gúnyolódott még Blanca ezek után egy sort.
- Nem a telefonról beszélek lányom! – szállt belé az ideg.
- Gyerekek! Ennek mi értelme volt? – fogta a fejét az anyám miközben nyugtalanul sétált fel s alá.
Nem tudtunk mi szólni. Egymás mellett állva néztük a földet, mintha legalábbis mélységesen megbántuk volna a dolgot. Nem érdekel, ha ilyenekért szidnak. Azt hittem csak én viselem a kritikát jól, de amint látom Blanca is unta már az egészet és magasról legyint rá. Már kimerültek a szüleink a leszidásban, ezért abbahagyták majd úgy döntöttek, hogy Leslie-ék jobb, ha most hazamennek. Biztos voltam benne, hogy anya nem fogja annyiban hagyni a dolgot.
- Tudom, hogy ez az a Blanca akit nem kedvelsz. Egymást piszkálhatjátok, de ne keverjétek bele a ti egymás iránt érzett utálatotokat Leslie és az én ügyembe – ezt szinte egy levegővétellel hadarta el, hogy mihamarabb túllegyen rajta.
- Milyen ügyetekbe? Mi is beletartozunk! Ha csak a ti ügyetek akkor be se kellett volna mutatnod neki és ne gyere azzal, hogy én akartam velük találkozni, mert te kérdeztél rá – nem fogom annyiban hagyni.
Felmentem a szobámba lefeküdtem az ágyamra és a szoba másik végébe néztem. Az a rész teljesen üres. Eleinte ott gyakoroltunk a többiekkel, így van pár mélyedés a szőnyegbe a dob és az erősítők miatt, de mára már nem nagyon látszik mert átmosattuk az egészet, hogy nézzen ki valahogy. Ha belegondolok, hogy most még üres,de mi lesz később? Mi van, ha anya és Leslie úgy döntenek, hogy összeházasodnak akkor Blanca abba a félben fog velem egy szobába aludni? Feláll a szőr a hátamon, ha ilyenekre gondolok. Nem lenne szabad ilyenekkel riogatni magamat még a végén rosszat fogok álmodni. Persze ezt én sem gondolom komolyan. Régen még talán voltak a rossz dolgoktól és gondolataimtól rémálmaim, de az már a múlté. Mint minden idősebb gyereknek. Addig agyaltam ezen, hogy elalvás lett a vége. Nagy baromságot álmodtam már megint. A szerepek felcserélődtek. Én voltam Leslie helyében és anya volt a lányom és Blanca volt a barátnőm és neki meg Leslie volt a fia. A tegnap estét idéztem fel ezzel csak itt a szülők voltak a gyerekek és ők akarták, hogy szakítsunk. Kényelmetlenül éreztem magam benne annyira emlékszem és ugyan úgy kiabáltunk a szülőkkel, mint tegnap ők velünk. Tényleg csak magunkra gondolnánk? Valószínűleg nem volt túl szép, amit tegnap tettünk. Ettől függetlenül még mindig örülnék neki, ha szakítanának.
Nem aludtam túl jól. Ha még az álmaimban is ez megy, hogy aludjam ki magamat? Főleg , ha valaki úgy ébreszt fel, hogy a nevedet ordibálja.
- Nova! Azonnal gyere le! – mi ütött anyába, hogy ilyenkor virraszt? – ez valami trükk?
- Jó reggelt neked is? Mi lenne az a bizonyos trükk? – komolyan elmegyek valami olcsó motelbe, ahol legalább lehet egy jót aludni.
- A levél! Olvasd el! – nyomta a kezembe a papírdarabot.
Fáradt vagyok még. Fel sem tudom majd fogni a levél tartalmát, de megpróbálom valahogy. Ez állt benne:
”Alisonka! Szállj le a pasimról! Hogy képzeled, hogy ellophatod tőlem az én Leslie-met? Találkozhatunk is, hogy lerendezzük, de nem leszek kíméletes veled! Na pucca!”
Félrenyeltem. Majdnem megfulladtam. Kiszaladtam gyorsan a konyhába, hogy igyak rá vizet enyhítésképpen. Ezt biztos, hogy nem én írtam! Blanca írta? Akkor szólt volna nem? Talán tényleg van Leslie-nek egy barátnője? Biztos, hogy nem. Nem úgy néz ki, vagy túl naiv vagyok?
- Csak nem képzeled, hogy ezt én írtam? – mutattam rá.
- Én biztos nem írok magamnak ilyeneket!
- Én nem is így írok! – lány írás az biztos!
- Gyere! Elmegyünk Leslie-ék! – fogta meg a kezemet, de én kihúztam, mert fel kellene öltöznöm.
- Várj itt! Pár perc és jövök! – és felszaladtam összekapni magam.
Valójában nem csak ezért jöttem fel. Kíváncsi vagyok vajon Blanca írta-e azt a levelet, ezért felhívtam telefonon és beszéltem vele.
- Cső! Te írtad? – kezdtem a közepénél.
- Ja! Eddig, hogy megy? – szinte úgy tesz, mintha nem történt volna semmi.
- Semmi csak megyünk hozzátok – pár másodperc szünet aztán…
- … basszus! – mély levegőt vett – Nem baj. Nem én voltam ok?
- Nekem nyolc – és leraktuk a telefont.
Siettem lefelé, mert még fel talál jönni anya, hogy megnézze mit csinálok. Most nem lenne szabad lebuknunk. Reméljük, ha minket is vádolnak sikerül kimásznunk belőle. Az telefonost felületesen végeztük el. Ráadásul még a telefonomat se kapcsoltam ki utána. Hibáztunk ezt el kell fogadni, de másodjára már nem.
Sose láttam anyát ilyen mérgesnek. Eddig jól megvoltunk, e mostanában szoktunk vitatkozni. Félelmetes mi le nem folyik az életemben. Jobb lenne ennek az egésznek véget vetni, de hogyan, ha semmi sem válik be?
- Alison? Mit kerestek itt? Gyertek be – engedett be Leslie az ajtón.
- Olvasd el ezt a levelet! Ma reggel kaptam – ebből nem fog jó kisülni előre látom és ezt jeleztem is a szemben ülő Blanca-nak.
- Ismerős írás. Blanca! Honnan szedted az illatos tollat? – talán csak tippel rá?
- Sose használok illatos tollat! Utálom ezt te is jól tudod! Most gyanúsítani akarsz? – minden elismerésem neki olyan nyugodtan adta elő magát.
- Ma reggel futni mentél. Tegnap meg elmentél vásárolni és az írás olyan, mint a tiéd – bakker tényleg lebuktunk.
- Gyümölcsöket vettem ott vannak a tálban és igen elmentem futni, mert jön a jó idő és edzésben szeretnék maradni – szeret sportolni, vagy ez is csak játék?
- Sose futottál eddig. Elég a hazudozásból! Hol jár az eszed ilyen leveleket küldözgetni – Leslie nincs esélyünk.
- Nova! Ez te is tudtad igaz? – erre mit válaszoljak?
Valójában nem tudtam az egészről semmit. Nem szólt, akkor meg miért állnék mellé? Végül is már mindegy, hisz úgysem hinnék el, hogy ártatlan vagyok.
- Igen, tudtam róla – aztán kaptam az ívet én is a fejemre.
Bűnhődjünk együtt, ha van min. Egyből felfigyelt, hogy miért teszem, de utána harag képződött a tekintetén. Talán azt hiszi, hogy így alázom meg, hogy segítek az elesetten?