13. Bejelentés
Szörnyűek voltak az elmúlt hetek. A közeledő év vége alkalmából sorozatosan írtuk a témazárókat nap mint nap. Már csak három van, amit túl kell élnem és… nem mondhatom, hogy jobb lesz. Vártam a nyarat, hogy Blanca képe nélkül éljek közel három hónapig, ennek ellenére nem így történt.
- Igen! Összeházasodunk Leslie-vel – álmodnék? – Nova jól vagy?
Nem igazán. Csupán viccből hajtogattam Blanca-nak, hogy: „Mi van ha összeházasodnak?”. Mindezt arra használtam, hogy idegesítsem vele; nem gondoltam komolyan. Úgy véltem; élhetjük tovább az életünket a megszokott kerékvágásban csak anya és Leslie járnak. Nem gondoltam, hogy ez valaha is meg fog történni. Együtt vannak aztán valami oknál fogva szakítanak és ennyi. Anya talál új barátot és vele éli le az életét. Most mit tegyek? Vajon Blanca tudja már? Akkor hívott volna, vagy nem? Talán őt is sokkolta a hír?
- Te vadbarom! Azt hittem csak szívatsz a házassággal – tíz centire volt a telefon a fülemtől mégis lehetett mindent hallani, úgy ordított – azt ne mond, hogy tudtad!
- Nyugodj már le! Én is meglepődtem és tényleg szívattalak – bár jobb lett volna ha tudom, legalább visszaadtam volna neki az adósságomat, mikor eltitkolta, hogy a szüleink együtt vannak.
- Atyaég! Ebből a szarból már nem fogunk kimászni – sóhajtott egy nagyot.
- Ne is mond. Fölösleges a próbálkozás, hisz múltkor rendesen kaptunk a fejünkre.
- És te csak úgy simán elfogadod? – förmedt rám.
- Dehogy is! Nem vagy valami szórakoztató társaság azt ne hidd!
- Jaj ki beszél! Csak nem a szórakoztató sarok góréja?
- Sajnálom! Nem akartam megsérteni őkegyelme kisasszonyt!
- Ne is, mert az udvari bolondokat is fizetik.
- Legalább nekik nem kell gyúrni arc plasztikára, mivel nincs akkora bőr réteg a képükön!
Megőrülök. Nincs olyan telefonos beszélgetésünk, hogy ne vitatkoznánk valamin a végére.
Szerda van szóval megyek a terembe gyakorolni. A Stone család ilyenkor tavaszi kempingezést tart egy hónapig akár munkanap alatt is. Andy-ékre és Candy-ékre gondolok. Egy, vagy akár három napra elmennek valahova; mindig más helyekre és jól érzik magukat az idő alatt, míg mi a suliban görnyedünk és más felnőttek a munkahelyen hajszolják magukat a megélhetés miatt. Erre ők simán fogják és csak úgy elmennek. Egyszer vittek magukkal és irigylem őket, mert tényleg jó volt a hangulat. Anyával általában külföldre megyünk el nyaralni és csak is nyáron meg minden télen síelni. Nem mondom, hogy ezeket nem szeretem, de milyen poén, hogy nem suli közben van, így tanulnom kell.
Szóval visszajöttek az utolsó kiruccanásból és végre zúzhatunk együtt egy jót. Hamarabb elindultam a terem felé, mert egyedül szerettem volna menni, hogy átgondoljam, amit anya mondott. Tulajdonképpen ezen gondolkodni sem kell. El kellene fogadnom és kész. Már elfogadtam egy tényt, hogy együtt járnak, de most még ez is itt van a nyakamon! Jobban mondva a nyakunkon. Úgyse tudunk mit tenni és ezt már meg is beszéltünk. Lesz, ami lesz.
Én nyitottam a termet, mivel a első voltam. Megkértem anyát, hogy mondja meg nekik már elindultam a terem felé. Addig összeszereltem a cuccost, mint mindig, aztán kiültem a terem háta mögött lévő partra. A tengerből egy öböl nyúlik be ide. Van úgy, hogy elmegyünk a másik oldalához, mert ez a széle lapos és itt fürödni lehet, de a másiknál nagy sziklák vannak, ahonnan kitűnően lehet ugrálni jó magasról. Ezt is Rylie találta ki. Persze eleinte mindannyian be voltunk szarva, hisz több méterről kellett beleugrani az öbölbe. Ő nem totojázott. Azon nyomban nekifutott és mire észrevettük már lentről integetett, hogy menjünk mi is. Gondoltuk, ha ő túlélte akkor nekünk se lesz bajunk. Ez azért nem olyan egyszerű, hisz Rylie-ról van szó, aki mindenbe belemegy és mindig nyer. Megtettük. Végigsikítottuk az egészet, de visszagondolva jó muri volt. Szerencse, hogy a közelben építettek egy felvezető létrát szóval vissza tudtunk menni a táskához.
Kicsit elmerengtem a régi emlékeken. Itt ültem volna még, ha Candy meg nem fogja a vállamat.
- Na mizujs? – mosolygott felém – most szomorú vagy, vagy boldog? Egyszerűen lehetetlen leolvasni az arcodról.
- Mindkettő – úgyis rákérdeznek, hogy értem, ezért inkább nem várok addig – jó visszagondolni az első sziklaugrásunkra. Ez egy boldog emlék, ezért mosolyogtam, de igazából van egy kis gond. Kiderült, hogy anya és Leslie összeházasodnak – tartós hatást értem el.
Vártam egy kicsit. Nem gondoltam volna, hogy ennyi idő lesz míg végigfut az agyukon. Mintha az idő állt volna meg körülöttem. Még pislogni se pislogtak. Néztem az arcukat. Semmi mozzanat nem történt. Mikor a végiggondolás vége felé Rylie felhúzta a szemöldökét tudtam, hogy most már szólni kellene nekik.
- Föld hívja a Decor-t! jelentkezz! Jelentkezz! – hahaha bevált.
- Ez gáz! – ennyit mondott Can’.
- De furcsa! Mostohák lesztek Blanca-val – Ry’ röhögő görcsöt kapott főleg azután mikor kimondta a mostoha szót.
Vajon mit talált viccesnek rajta?
- Haver! Őszinte részvétem. Még nem tudod, hogy miket kell majd kiállnod – majd ő is bement a terembe.
- Hát igen. Ahogy magamat elnézem tényleg nem lesz könnyű dolgod. Az a csaj szerintem még rajtam is túltesz – nyugtatgatott az ikerlány.
Meg kellet várnunk amíg Rylie befejezi a röhögést. Azon gondolkoztunk mi van, ha addig röhög míg fel nem robban? Szinte magam előtt láttam a folyamatot, ami már nem lett volna olyan vicces. Sorra adtuk neki a pohár vizet hátha lenyugszik. Ez a terv szerencsére bevált.
- Bocsi srácok, de nem tudtam abbahagyni, ezért kezdhetjük a kedvencünkkel a …
- … „Tiltott érzelmek”-el! –ezt én sem mondom komolyan, vagy mégis?
- Nem, nem Nova! Nem ez a kedvencünk te is jól tudod! – oktatott ki az énekes.
- Nem kezdhetnénk ezzel? – beleegyezett mindenki, de alkut kötöttem Rylie-val, hogy a ’kedvencünket’ kétszer is eljátsszuk utána.
Mért vágtam a szavába és javítottam ki? Tudom mit szeretünk legjobban és az nem a „Tiltott érzelmek”! Ez Blanca kedvenc száma tőlünk. Még annakidején a szertárba mondta el. Meg azt is, hogy a William gimnáziumnak a Medium részlegéből jött át, mert rohadtul nehéz volt és létszámhiány miatt nem iratkozhatott át az Easy részlegre, valamint, hogy mikor született, és hogy a tengerkék a kedvenc színe. Miért gondolok én ezekre és miért akartam ezt a számot játszani? Biztosan, mert nem tudok megszabadulni tőle. Biztosan!