14. Évzáró
Nem, sajnos nem tudom kimagyarázni azt, hogy vásárolni vagyok az anyámmal. Azzal jött, hogy új szmokingre van szükségem az évzáróra csak nem értem miért, hiszen tavaly vettünk újat. Persze egyből tudtam, hogy másról van szó. Leslie-vel már megvették az esküvői ruhájukat és azt szeretné, hogy hasonlítson az én öltözékem az ő menyecske ruhájához. Nem vitatkoztam vele. Legalább meglesz a ruhám és a tavalyi szmokingit kicsit átszabatom valakivel, hogy hordható legyen koncertekre. Ehhez jól megtépetem majd az ujját, megcibáltatom a nadrágját, amit leszűkítettek és varratok valamit az ingre és meg is lesz a laza stílusú fellépő egyenruha. Durván hangzik, de a suli koncertes ruhákat is régi használható anyagokból készítettük el. Így nem kell fizetni az anyagért.
- Tökéletes! Megvesszük! – jelenti ki lelkesen anya miközben próbálta hátranyalni zselével a hajamat az öltözőben.
- Fúj anya! Mit csinálsz? Csak nem gondolod, hogy ilyen hajjal fogok megjelenni?
- Miért? Nagyon jól nézel ki!
- Na persze – borzoltam fel a hajamat és próbáltam az én eleganciámra beállítani.
Ekkor az esküvőre próbáltam a ruhát. Az évzáróra majd csak később, mint gondoltam tényleg nem azért, vagy csak azért jöttünk el, d akkor miért nem mondta egyből, hogy mit szeretne valójában? Hagyjuk! A nők nagyon bonyolultak.
Vásárlás végén megbeszéltem vele, ha már itt vagyunk akkor vehetnénk egy új csukát is. Talán azt hitte; nem akarok majd eljönni ruhát venni az estére, így egyből beleegyezett, hogy akár vehetünk is. Remélem, azért nem válik rendszeressé az anya-fia vásárolgatás. Nem mintha ilyen lennék. Ezer évben egyszer, ha megyek valakivel új cuccokat beszerezni, de legtöbbször csak beugrunk hangszerboltokba és, ha veszek valamit csakis a Catana-ból.
Hazaértük, lepakoltam a szatyrokat és már vettem elő a mobilomat.
- Jó napot Juliette tanár nő! – vajon mit szeretne?
- Szia Nova! Nincs kedved írni egy évzárói számot? Rylie meg elénekelhetné az év végi fellépésen – évzárói számot?
- Nem is tudom. Sosem írtam még ilyen témájú és dallamú dalt. Biztos, hogy én lennék a megfelelő ember erre a feladatra?
- Igen! Biztos vagyok benne! Mindenki szereti a számaidat a suliban. Na, elvállalod?
- Rendben megpróbálom, de nem ígérek semmit.
- Lekötelezel vele! Köszönöm! Szia!
- Viszlát! – ebből mi fog kisülni.
Megkérdezem Rylie-t, hogy nem-e mehetnék át, hogy közösen oldjuk meg. Ő úgyis az a nagyon vidám fajta. Felhívtam és beleegyezett. A házuk kisebb, mint a miénk. Egy szintes, de az nagyon tágas és ehhez egy hatalmas udvar jár. Hátul medencével, mint nekünk csak az övéké sokkal nagyobb, de nincs jacuzziuk. Náluk az a jó még, hogy fel lehet menni a tetőre, ahol napozóágyak vannak. Persze ezeket télre beviszik.
Gondolkoztunk azon, hogy csinálunk egy clip-et. Valami amatőrt, ami elfogadható és nézhető is. Ezt Rylie-ék tetőén tervezzük meg a próbateremből is vágnánk be képeket, de más is lenne benne, mondjuk a suli, ha olyan a szám.
- hali Nova! Gyere be! – engedett be hozzájuk – szóval valami vidám szám és a nyárról szóljon?
- Igen! Segíts légyszi’– kértem meg.
- Én csak eléneklem. Nem engem kért meg – nevetett, hogy így jártam – csak vicceltem.
- Ööö gondoltam. Már kigondoltam valamit.
Egy Decor szöveget gyorsabban megírok, mint egy ilyet. Persze van egy csomó vidám számunk csak azok nem egészem ilyen témájúak. Egy óra múlva csak összedobtuk és valami egyszerű dallammal áldottuk meg. Ry’-nak még ez sem okoz gondot. Az összes hangot ki tudja énekelni ami a világon létezik. Jó, azért a legmélyebbekre és a legmagasabbakra ő sem képes. Nem kell félreérteni. Ez tuti jó lesz az évzáróra. Még, ha a szöveg nem is jó Rylie hangja söpör mindent. Begépeltük a számot, felvettük énekelve majd e-mail-ben elküldtük. Pár perc múlva visszaigazolást kaptunk, hogy „teljesen megfelelő”. Nem strapáltam magamat. Végül is csak egy szám és tetszik a tanárnőnek. Hamar hazamentem, mert holnap lesz az utolsó nap, egyben a végzősök bolond ballagása és már tavaly is lefotóztuk őket a vicces ruhákban, ezért úgy gondoltuk, hogy folytatjuk a hagyományt, hogy majd két év múlva rajtunk röhögjenek.
Három, kettő, egy és suli csengő! Itt a szünet! Irány haza majd az ágy. Jó lenne fel se kelni, de délután még ott van az előadás és a legvégére tették be Rylie-t. Az igazat megvallva nem szeretem az évnyitókat és zárókat. Általában mindig nagyon meleg van, mert az iskolának az udvarán szokott lenni és túl kevés a fa, ami árnyékot adna. Alig tudtam valamit aludni. Inkább felöltöztem és elmentem a suliba hamarabb. Juliette tanárnő egyből odajött, hogy köszöni szépen a dalt. Örömmel segítek neki, mert az igazgató úr mindig mindent a nyakára sóz, mert más tanár képtelen a szervezésre. Azt tervezem, hogy megvárom míg osztály főnököm ideadja a bizonyítványomat és megyek haza. Egész jó lett az átlagom: négy egész kettő.
A műsor vége felé fellépett a színpadra Rylie és pár másodperc után kezdte is a közel öt perces számot.
- Szia! – jött valaki a hátam mögé – tényleg te írtad azt a számot?
- Ó hello Blanca! Igen és ha fikázni szeretnéd ne most!
- Sajnálom, ha ennyire negatívan sugároztam volna feléd a kérdésemet. Annyi lett volna, hogy nem rossz.
- Bocs, de tényleg csak ezért jöttél, hogy ezt megmond?
- Mi? Dehogyis! Még nem őrültem meg. Az esküvőről van szó.
- Muszáj ezt most megbeszélni? – jó az időzítése – Nem lehetne később?
- De! csak szóltam.
- Köszi mindenkinek, de az érdem nem az enyém, hanem Nova Faber-é! Nagy tapsot neki! Szórakozásban és bulizásban teli nyári szünetet kívánok nektek! Sziasztok! – fejezte be Rylie pár mondattal.
Később már nem találkoztam vele, mert Blanca-val beszélgettünk az esküvőről.
- Szóval miről lenne szó? – fordultam felé.
- Alison és apa elmentek este vacsorázni gondolom te is tudod és apa megkért, hogy adjam át ezt a lapot a szervezőknek csak az a baj, hogy nem tudom hol lesz a buli és azt hallottam te jártál már ott.
- Jajj gyere segítek! – csak nem tudok pihenni ma sem.
Lassan itt lesz az eljegyzés és kezdődik a buli; már akinek. Nem hiszem el, hogy eddig nem tudták leadni. Remélem, azért nem lesz semmi gond. |